Club California

Zenész szórakozó hely, főleg fiatalok látogatják szívesen, élő zenével, meghívott együttesekkel.

Angeliqua Blackmore és Marcus Payne

Talán az ösztön, vagy csupán egy aprócska megérzés vezetett engem Albionba. Először arra gondoltam, megszállok valahol, és tovább keresgélek egyetlen barátom után. Este volt már, nem túl késő, de szépen besötétedett.
Fekete, szövetnadrág, fekete garbó és szövetkabát volt rajtam. Lógott az eső lába, de még nem esett, ezért nem is szenvedtem esernyővel.
Az utcákat járva, arra gondoltam, mi lesz, ha megtalálom Marcust. Már jó ideje nem találkoztunk és nem is beszéltünk. Féltem, hogy talán úgy találok rá mint annak idején. Akkor is sikerült felkanalaznom a padlóról, reméltem, hogy talán most is sikerülhet.
Mindkettőnk élete megváltozott azon a bizonyos estén, de míg én könnyebben elfogadtam a helyzetet, addig őt teljesen kiütötte. Hibásnak éreztem magam, hiszen én vettem rá, hogy megnézzük azokat a farkasokat, még ha azt sem tudtam, hogy vérfarkasokról volt szó. Ezért is kerestem állandóan, hogy kárpótolhassam őt. Úgy éreztem, amiért miattam elvesztette az igazi életét, legalább mint barát mellette álljak és segítsek neki.

Egy nyüzsgő szórakozóhely felé vettem az irányt, hátha találok magamnak egy kis szórakozást estére. A Club Californiát vettem célba, mert több lányt is láttam bemenni.
Hallottam, hogy valami jó együttesről sustorognak, de nem igazán az kötötte le a figyelmemet, hanem két hosszú, fehér láb, ami azonnal eltűnt a bejáratban, még mielőtt kigyönyörködhettem volna magam. Egy kellemes éjszaka reményében indultam meg utána.
Kifizettem a horribilis összegű belépőt, aztán már bele is vetettem magam a tomboló tömegbe, hogy megkeressem a lábak gazdáját.
Mikor egy hapi felkonferált valami Misery's-t egy pillanatra felnéztem a színpadra, de azon nyomban ott is maradt a pillantásom. Egyetlen, drága, vérfarkascimborám odafenn ácsorgott negyedmagával, kezében gitárral és pengetővel.
Elég nagy volt a tömeg, ezért sejtettem, hogy semmiféleképpen sem tud engem kiszúrni. Arcomon széles vigyorral néztem végig a fellépést. Elismerően tapsoltam és fütyültem a végén a többi rajongóval egyetemben. Jó volt látni, hogy nincs baja, hogy sikerült talpra állnia.
A sikongató lányok és fiúk tömegével haladtam az együtteshez, de nekem nem autogramm kellett. Mikor végre sorra kerültem, haverom nem velem foglalkozott, hanem az énekescsajjal. Arany és igazán csinos lány, de most a legkevésbé sem érdekelt, csak Marcus.
- Írd azt, légyszíves, hogy egy rég nem látott barátnak - mondtam természetes hangon és vártam, mikor is néz végre rám.

Koncert...más nem is lebegett a szemem előtt. Végre sikerült legálisan is hosszabb időre kiszabadulnom a kastélyból, aminek szívből tudtam örülni. Kezdtem úgy érezni, hogy az ódon falak az életet is kiszipolyozzák a lelkemből. Nem mintha nem szerettem volna ezt a sulit (már amennyire lehet egy sulit szeretni), legalábbis az eddigi összes iskolám közül ez állt a legközelebb a szívemhez, de lényeg a lényeg jó volt kiszabadulni.
Club California...még sosem játszottunk itt a bandával, de nem is számított a helyszín, csak az, hogy végre megint koncertezhetünk.
Percekig álltam az öltözőmben lévő tükör előtt. Egy szűk fekete nadrágot, csillogó felsőt, fekete magassarkút és egy dzsekit vettem fel, majd, hogy a szett teljes legyen néhány karkötőt tettem a csuklómra és egy övet a derekamra. Örömmel konstatáltam, hogy a koncerthez méltón nézek ki. A hajam és a sminkem meglepően gyorsan elkészült, így mikor Vincent kopogott, hogy induljak, már teljes mértékben készen álltam. Egyet kortyoltam az asztalomon lévő whiskey-ből, ami már már tradíciónak számított nálam, majd kinyitottam az ajtót.
-Megyek már...-pillantottam rá haragosan, ugyanis mániája volt, hogy siettessen. Kicsit már késésben voltunk ugyan, de egy népszerű zenekarnál a késésre talán szükség is van, felspanolja a tömeget. Természetesen nem órákról volt szó, épp csak 15-20 percről. Legalább az előzenekarnak volt lehetősége több számot eljátszani.
Amint felmentünk a színpadra úgy éreztem, hogy megszűnik a világ körülöttem. Csak a fényt láttam és a színpad előtt bulizó, őrjöngő embereket, akik mind a mi nevünket sikoltották. Túl vagyunk már jó néhány koncerten, de ez az érzés mindig ugyanolyan volt, bódító, eufórikus. Szinte semmi nem lett volna számomra akkora lemondás, minthogy abbahagyjam a zenélést. Egyszerűen csak nem lettem volna rá hajlandó. Zene nélkül élni számomra olyan, mint a halál. Legalábbis inkább a halált választottam volna. Szükségem volt a Misery's-re, a fiúkra és a zenénkre, ezen semmi nem tudott volna változtatni.
Lement az első szám, a második, a harmadik...közben ittam egy kicsit, mert kezdett kiszáradni a torkom, majd fojtattuk. Fél szememmel Marcusra pillantottam. Szerettem nézni, miközben gitározik. Ilyenkor mindig olyan nyílt volt, olyan önfeledt. Persze a többiek is, de Marc-ra mindig másképp tekintettem, mint a többiekre, ez ellen nem nagyon tehettem semmit.
A koncert véget ért. Visszamentünk ugyan egy ráadás számra, de tényleg abba kellett hagynunk, elég fárasztó dolog azért a zenélés, még úgy is, hogy mindennél jobban élvezem.
Lementünk a színpad mellett felállított autogrammos "standhoz" és mindannyian szorgalmasan írtuk alá a posztereinket, fotóinkat, pólokat stb...
-Miss Blackmore, kérhetnék egy aláírást? -szólalt meg egy mély férfi hang. Elhúztam a szám. Legszívesebben fel sem néztem volna, de muszáj volt, hogy senki ne vegyen észre semmit. Hihetetlen, hogy Darren még itt sem hagy békén. Kelletlenül ugyan, de bólintottam és aláírtam az elém tolt fényképet. Legszívesebben behúztam volna neki, ahogy ott állt önelégült vigyorral. A kezébe nyomtam a képet és tüntetően Marcus felé fordultam, mire visszanéztem Darren már eltűnt. Szívből örültem ennek, és reméltem, hogy nem bukkan fel többször az est folyamán.
Tovább írogattam a rajongók dolgait, egészen addig, amíg meg nem ütötte a fülem egy Marc-hoz intézett mondat : "rég nem látott barátnak..." A srácra néztem, majd Marcusra, de közben persze nem hagytam abba az aláírás osztogatást.

A koncert tökéletes volt. Marcus adta a formáját, mint mindig. Egy igazi nőfaló hírében álltunk mindig is. Ebben most barátom jobban szerepelt mint én, mert inkább azt az eszeveszett vigyort néztem az arcán, nem a lányokat. Nagyon jó érzéssel töltött el a látvány. Végre nem azt láttam, hogy drogoktól és minden más szertől, félholtan hever valahol. Újra mosolyog és ettől boldog voltam. Nem sok volt már teliholdig, és az elkövetkezendő pár nap elég húzós lesz mindkettőnknek. Ismertem már annyira, hogy csupán egyetlen pillantásból tudjam, ivott már egy kicsit. Tudtam, hogy ő is érzi a telihold közeledtét, ahogy én is, és néha segít az alkohol, de abban is biztos voltam, hogy a koncert is rájátszott most arra, hogy pohárhoz nyúljon.
Az autogrammos pulthoz érve, le sem tudtam már vakarni az arcomról a mosolyt. Mikor Marcus végre rám nézett és láttam mennyire örül nekem, szintem már röpködtem volna a boldogságtól, de persze ezt kívülről nem mutattam, inkább csak vigyorogtam továbbra is.
Mikor kezet ráztam vele, hirtelen meglepődtem, mert nem akart elengedni, inkább majdnem végighúzott a pulton. Ezt méregdrága kabátom nem díjazta volna, ezért inkább kikerültem a tákolmányt.
Elég intenzívre sikeredett a bemutatkozás, hiszen drága barátom, a piának köszönhetően a fél világnak is kiordította, hogy ki vagyok. Igaz, egy cseppet sem zavart a dolog. Csak vicces volt.
- Nyugi - szóltam rá a kérdésözön után. - Minden t sorjában. Már egy ideje nem találkoztunk, az igaz. Igen, szeretnék maradni egy darabig és csak erre vezetett az utam.
Ennyi tellett tőlem, mert alig várta meg a mondandómat, máris rángatott, hogy bemutasson a bandának.
Mikor a lányhoz értünk, azonnal rám szólt, hogy ne kezdjek ki vele, mert olyan neki, mint a kishúga. Hát már ezért sem másztam volna rá, pedig igen szemrevaló lányka. De a pillantása és a mozdulatai mindent elárultak nekem. Tetszett neki a lány, nagyon is...
- Örvendek, Angie! - köszöntöttem a becenevén, gondoltam nem fogja leharapni a fejem. - James Mattew vagyok, egykoron az ő barátja. Mára már a legjobb - Nem tudtam a régi szokásaimtól elvonatkoztatni, még ha ez a lány tabu számomra. Elkaptam a kezét és egy lágy csókot leheltem a kézfejére. De a miheztartás végett, azért sem néztem közbe a szemébe. - Igazán elragadó voltál a színpadon - mondtam egy enyhe bókot, egy félmosollyal az arcomon. - Nem úgy, mint Marcus - fordultam haveromhoz, gúnyosan. Itt volt az ideje a viccelődésnek. - Hogyan kerültél be te egy ilyen bandába? Még a gitárt is elég hülyén fogod, nemhogy játssz rajta... - Persze nem gondoltam komolyan, de azért szerettem heccelni. Igen ügyesen pengette a húrokat mindig is.

A koncert véget ért. Sosem volt bajom az autogramosztogatással, de ettől függetlenül a sok aláírás után már kezdtem úgy érezni, hogy nincs is kezem. Ezen muszáj volt segíteni, ezért kiabáltam Takesi-nek, hogy dobjon már nekem egy kis whiskey-t, mégiscsak buli van, vagy nem? Szerettem a rajongóimmal lenni, de a zártkörű bandabulikért, amiket a koncert után csaptunk, egyenesen rajongtam.
Darren elment, és valaki más felbukkant. Felvont szemöldökkel néztem Marc "örömmámorát", amit az okozott, hogy megjelent egy rég nem látott barátja.
Mosolyognom kellett a kitörésén. Érezhetően volt már alkohol a szervezetében, de így is inkább aranyosnak tűnt, mintsem egészen másnak. Most, hogy a drága bátyám végre felszívódott én is kezdtem ismét lelazulni, bár ezen valószínűleg a kezemben lévő egyre csak fogyó pia is segített.
Egy pillanatra elfordultam Marc-tól és a számomra ismeretlen férfitól, hogy angyali tekintettel kérjek még egy kis whiskey-t Vincenttől, aki láthatóan kisajátított egy egész üveget.
-Most komolyan Vince, hagyj a bulira is egy kicsit. -kacsintottam rá. Ő csak megrázta a fejét és vigyorogva koccintott velem, majd egy vörös hajú csajra összpontosította minden figyelmét.
-Asszem valakinek jó éjszakája lesz. -néztem Blake-re Vincentre célozva. Ő csak vállat vont, majd folytatta az írást, hiszen rá is vagy milliónyi nőszemély tapadt. Kezdtem féltékeny lenni, a sok jó pasi túl udvarias, előre engedik a csajokat, nekem pedig addig csak az unalom marad. Bár, minden jó, ha jó a vége, nem igaz? És ebben az esetben ezt vehetjük a szó szoros értelmében.
Azt hittem tényleg unatkozni fogok addig, amíg a férfi rajongók nem kerülnek a pulthoz a sor végéről, de nem így történt, ugyanis Marc gyorsan magához rántott és bemutatott a barátjának.
-Ne is figyelj rá! Ünneprontó! -néztem szúrósan Marcus-ra, majd elnevettem magam.
-Én is örülök James! -nyújtottam felé a kezem, de meglepetésemre kézfogás helyett kézcsókot kaptam. Hmm...micsoda Casanova.
-Köszi, igyekeztem. -válaszoltam a bókra, majd elmosolyodtam azon, ahogy Marcról beszélt.
-Próbálkozik szegényke...-vigyorogtam Marcusra és megpiszkáltam a haját. Tudtam, hogy sokat szokott bíbelődni vele, de hát c'est la vie, megérdemelte, amiért már előre közölte Jamessel, hogy el a kezekkel...pedig aztán, nem rossz a srác, határozottan nem rossz. Különben szerintem így is tökéletes volt a haja, épp csak egy kicsit kócosabb hatást keltett, mint eredetileg. De egy rockkoncert amúgy is megviseli a frizurát, nemde? És ha már hugica vagyok, leszek a rosszabb fajtából.
James-re pillantottam.
-Ugye jössz a backstage bulinkra? Kíváncsiak vagyunk Marc régi barátjára. -vigyorogtam rá és reméltem, hogy igent mond. Nem ismertem Marcus egy barátját sem, legalábbis Misery's előtti barátját nem, így érthető, hogy kíváncsi voltam James-re.

Eleve nagyon fel voltam villanyozva, hisz imádtam a bulikat, imádtam koncertezni, imádtam a nőket és a piát és egy ilyen estén ez mind-mind megvolt, még több is. De még ennél is jobban feldobódtam, amikor megláttam régi jó haveromat. Bemutattam a bandának, meg az egész Club Californiában összegyűlt tömegnek, aztán fogtam egy üveg whiskey-t, meghúztam és a haver kezébe nyomta.
-Hallod, ma mindenre a vendégem vagy!
A srácok fogyasztották tovább a tintát a tollaikból, én, James meg Angie viszont beszédbe elegyedtünk.
Bociszemekkel figyeltem, ahogy James adja az ívet Angienek, aztán összeszűkült tekintettel néztem Angie-re, amikor az még rákontrázott Dzsémi szavaira. Azt hittem ott hagyom őket.
-Héé, mi ez az összeesküvés? Tökéletes vagyok a színpadon! - vigyorogtam rájuk. -Hát nem is tudom, James! Rám mosolygott a szerencse! -válaszoltam amikor azt kérdezte, hogyan kerültem ebbe a bandába. A válaszom közben rámosolyogtam Angie-re, majd megfogtam egyik kezemmel az arcát, kicsit közelebb húztam és adtam egy bazi nagy cuppanós puszit az orcájára, amit még egy "cupp" szócska is kísért, na meg a lemoshatatlan vigyorom.
-Na idefigyelj barátom! Látom régen voltál kielégítve! -hecceltem James-t, na meg persze az alkohol nagyon befolyásolta szavaimat. A koncert előtt, a koncert közben és még utána is csak dőlt belém a méreg, ami már igencsak a fejembe szállt.
Ránéztem a még mindig autogramra várakozó lányokra és a legelöl álló fekete szépséghez odaléptem.
-Gyere csak, szépségem! -fogtam meg a kezét, de őt megvártam, amíg szépen megkerüli a pultot és odalép hozzám. - Hogy is hívnak? -
-Nicky!
-Na, Nicky, ő itt James! Érezzétek jól egymást!
Ahogy a rám furán tekintgető, kicsit megszeppent szépség odalépett a haveromhoz, én Angie-hez fordultam.
-Mit szólnál, ha magukra hagynánk őket és elvonulnánk valami csendes helyre? -kérdeztem vigyorogva, de ezt annyira egyértelműen az alkohol mondta, hogy az már fáj. Tudtam, hogy ki fog kosarazni a lány, max két ébresztgető pofon erejéig ér hozzám, ha ilyen részeg vagyok.
-Hogy jön-e??? Még jó, hogy jön! -válaszoltam James helyett, hogy jön-e a zárt körű buliba. Ott aztán tényleg szét fogom csapni az agyam, de már nem érdekelt. Jól éreztem magam és ez így telihold előtt pont tökéletes alkalom volt.[b]

Marcusnak tényleg sikerült felöntenie a garatra, de már megszoktam tőle, milyen mikor iszik. Az első lépésben, mindig bőkezű, amit azonnal kipipálhattam a listán. Második lépésben a hirtelen támad egoizmus, ami alapból megvan benne, de ha iszik, kicsit erősebben ütközik ki rajta. Ha a harmadik lépés is pipa, akkor készen van a csávó.
Nem kellett sokat várnom, azonnal megkaptam a választ, méghozzá egy Nicky névre hallgató lány személyében.
A kerítő, kipipálva. Mindig is csíptem benne ezeket a dolgokat, mert elég jól szórakoztam rajta. Mindig, ha ő ivott, akkor én megpróbáltam józan maradni, hogy azért oda tudjak rá figyelni. Általában egyfajta nagy testvér szerepét töltöttem be ilyenkor. Vigyázok, hogy ne verje el minden pénzét, ne kerüljön kalamajkába, végül ne húzzon meg minden csajt, aki a közelébe kerül. Bár, talán az utolsó lehetőséget most nem kell szem előtt tartani, hiszen nem enyhén rá van cuppanva Angie-re.
- Szia Nicky - köszöntem a lánynak, és egy csábos mosolyt mutattam be, amitől azonnal elalélt. - Sajnálom a barátom oktalanságát, de sajnos én a fiúkat szeretem. - Jó hangosan mondtam ki, hogy Marcus is meghallja. Természetesen nem volt bennem semmi ferde hajlam, de most nem egy fekete macával akartam foglalkozni, mikor ennyi idő után, újra láthatom a barátomat. nem kis utat tettem meg, hogy megtaláljam. A fehérnép maradhat későbbre. Figyeltem a lány reakcióját, ami egy széles, ámde kissé fancsali mosoly volt, aztán inkább visszaállt a sorba, várva az autogramra.
Nem volt bajom a csajjal, sőt szívesen elvittem volna, de nem ilyen körülmények között. Majd talán, ha később összefutok vele, majd megmondom neki a frankót, és majd csak kikötünk valahol.
Közben már inkább Marcus és Angie reakcióját néztem, hiszen nem lehet mindennapi, hogy csak úgy kijelentettem a gyerekkori barátom előtt, hogy meleg vagyok.
Sosem vetemednék olyasmire minthogy átálljak a sötét oldalra, de én már csak ilyen vagyok. Szerettem húzni az emberek agyát, főleg, ha az Marcus Payne.

Elmosolyodtam, mikor James arról kérdezte Marc-ot, hogy is került a bandába. Eszembe jutott, amikor először találkoztunk. Épp gitárost kerestünk és ő tökéletesnek tűnt, nem mellesleg volt a srácban valami, amit nagyon ritkán találtam meg az emberekben, élet, igazi élet, nem csak lézengés és kábult létezés.
Miután egy jó nagy cuppanóst kaptam kedvenc gitárosomtól, Blake felé fordultam és felé nyújtottam a poharam ezzel jelezve, hogy szégyenszemre ismét kiürült. Egyetlen bajom volt csak az alkohollal, mindig túl gyorsan elfogyott.
Felvontam a szemöldököm Marcus hangos kijelentésére, miszerint James nem mostanában volt kielégítve. Hát ez Marc részegen. Valójában mindig is viccesnek találtam, egyszerűen csak felerősödtek a tulajdonságai, amik egyébként józanul is megvoltak benne. Mindig is imádta a nőket, ilyenkor még a normál állapotnál is jobban. Alkohol nélkül is volt benne egoizmus, de most komolyan, melyik rocksztárban nincs? És ott volt még a kerítés...józanul sem hagyta volna, hogy egy barátja hiányt szenvedjen legyen szó akármiről.
Amíg a fekete hajú csajszi meglepődve ugyan, de Jameshez sétált újabb autogramokat osztottam ki. Rengeteg volt az ember, nekünk pedig muszáj volt megtenni ezt értük, hiszen ők voltak a rajongóink. Mondjuk az tény, hogy a betűk már homályosabbak voltak, mint eddig. Jack Jack...egyszer a fejem is elveszítem miatta.
Lelkes "munkámban" ismét Marc zavart meg. Felvontam egyik szemöldököm a kérdését hallva, de nem bírtam megállni mosoly nélkül. Megpaskoltam az arcát, mintha enyhe pofonokat adtam volna neki.
-Lazíts Marc...-vigyorogtam rá, aztán tovább írogattam az elém rakott képeket.
Nagyot kortyoltam a whiskeymből, de majdnem ki is köptem, mikor James azt mondta a csajnak, hogy meleg. Egyszerűen nevetnem kellett. Félrészegen nem tudtam eldönteni, hogy igazat mondd e vagy esetleg hazudik, bár jobban hajlottam afelé, hogy hazudik. Jó pasi volt és annak ellenére, hogy nem akartam volna tőle semmit jobban esett azt gondolni, hogy igenis a nőket szereti. Az ellenkező lehetőségbe nem annyira akartam belegondolni. Uhh...félelmetes lett volna.
Megráztam a fejem, hogy kiűzzem a "James és egy pasi" című fejezetet a fejemből és inkább a rajongókra koncentráltam.
-Szia! Jók voltatok. Aláírnád ezt nekem? -mondta udvariasan egy férfi és a pultra rakott egy képet rólam. Elmosolyodtam, miután felnéztem. Nem rossz...sőt, határozottan jó volt a srác.
-Persze. -válaszoltam neki. -Egyébként hogy hívnak? -kérdeztem tőle érdeklődve. Szükségem volt egy kis szórakozásra, és gondoltam, ha a srácok már szereztek a backstage bulira maguknak szórakozást én is így teszek.
-Chris. -válaszolta a zöld szemű, fekete hajú srác. Én egész egyszerűen csak megfogtam a kezét és a pult bandafelöli oldalára vezettem.
-Szóval Chris...lenne kedved velem tartani egy zártkörű Misery's buliba?-vigyorogtam rá. Ő persze kicsit meglepetten, de láthatóan boldogan bólintott.
-Emberek, ő itt Chris. -mutattam be gyorsan a fiúknak, majd Jameshez és Marc-hoz léptem az "új szerzeményemmel".
-Akkor, bulizunk?

Hát én azt hiszem nem csak majdnem, hanem ténylegesen ki is köptem az előttem állókra a piát, amikor James kijelentette, hogy buzi. Röhögni kezdtem és alig bírtam abbahagyni. Odaléptem hozzá, közben pedig átkaroltam haveromat.
-De ugye nem ezért kerestél meg? Hiányoztam tán Cuncimókus? -röhögtem, közben pedig már nem is átkaroltam, hanem inkább kapaszkodtam belé, mert kezdett tényleg sok lenni a pia. Te jó ég, ha így folytatom Nicky vagy... Vivi vagy... fene tudja már hogy hívják, de nem fogom bírni vele az estét.
Az előbb Angie lepattintott, aztán én odaléptem Jameshez, hogy jól kiröhögjem, közben valami Chris ki is használta a helyzetet, hogy rápattanjon a csajszira, Angie-re. Na ez határozottan nem tetszett.
Odaléptem közel ahhoz a bizonyos Chrishez és végigmértem.
-No helló Chris. Idefigyuzz! Remélem tudod, hogy egy zártkörű partira hívott meg Angie. A lényeg, hogy ne nagyon mássz rá, ha lehet, mert a csapattagok nem nézik jó szemmel, ha egy kiskorút fogdosol. -Na jó, lehet, hogy kicsit durván akarom lepattintani a srácot, plusz elrontom Angie szórakozását, plusz a mondatoknak semmi közük nem volt egymáshoz, de na... részegségem ezt hozza ki belőlem. Józanul nem mondtam volna semmit, csak szívtam volna a fogaim, de így a sok pia támogatott abban, hogy megmondjam a frankót a nyomulós srácnak.
-Jah! BULIZUNK! Gyere Dzsémi, megmutatom neked a legfrankóbb bulihelyünket! -átkaroltam újra a haverom, majd elindultam vele a backstage partinkra.

Szépen átvertem szegény lányt, de most ez érdekelt a legkevésbé. ő legalább nem úgy járt, mint a többi akit sikerült megfektetni. Ha volt is bűntudatom ez miatt, gyorsan semmivé lett, mert Marcus reakciója mindent vitt. Szerencsésen eláztatta a nyállal kevert piájával a vele szemben állókat, mire én meg majdnem megszakadtam a röhögésben. Nem gondoltam ilyen reakcióra, ezért sem tudtam visszafogni magam, pedig csak Nicky miatt megpróbáltam. mikor ránéztem a fekete hajú lányra, látszott rajta, hogy megsértődött, és a bocsánatkérést letudtam egy szimpla kacsintással. Továbbiakban már nem akartam vele foglalkozni.
Szépen, egymásba karolva röhögtünk, pedig bennem nem volt még egy korty alkohol sem, de ez a reakció nagyon ott volt.
Mikor sikerült valamennyire megnyugodni, haverom azonnal akcióba lépett, mert közben Angie-re ráhajtott valami suhanc. Szélesen vigyorogva figyeltem, ahogy közelebb megy hozzá, majd beszédbe elegyedik. Nem igazán érdekelt, de a srácra nézve semmi jót nem ígért neki. Még mielőtt Angie is belemerülhetett volna a két fiú társalgásába, gyorsan mellészegődtem és szélesen vigyorogtam rá.
- Kaphatok egy autogramot? - kérdeztem csillogó kiskutyaszemekkel. Direkt el akartam terelni a figyelmét, amíg haverom megmondja a frankót Chris gyereknek. Felhúztam kabátom és felsőm ujját a jobb karomon és felé nyújtottam, hogy az alkaromra kérjem a gyors szignót. M
még megköszönni sem volt időm, mert Marcus hirtelenjében elkapott és húzni kezdett az egyik irányba, azzal a felszólítással, hogy megmutassa a legfrankóbb bulihelyüket. Hát nem ellenkeztem...