Világleírás

Valaha, mikor a mágusok még nem hajtották uralmuk alá a többi mágikus lényt, élt egy Varázsló. Az a férfi rettegett a haláltól, és attól, hogy a feledés homályába vész a neve, ezért egy elkeseredett lépésre szánta el magát.
A legenda szerint különleges képességekkel bírt, rendkívüli dolgokat alkotott, senki sem ért a nyomába kreativitásban, mégsem volt eléggé ismert. Legalábbis a saját véleménye szerint. Örökké szeretett volna élni, hogy az utókor is láthassa a csodáit, hogy megvalósíthassa halhatatlan terveit és kiemelje a mágusok társadalmát a muglik világából. Egy szabad életről álmodott, ahol már nem kell félniük a máglyától és az elutasítástól. Csak, hogy a Varázsló úgy gondolta, ez egy élet alatt nem megoldható, ez ahhoz túlságosan nemes feladat. Az örök életet kereste, és a világban akkor élő leghatalmasabb és legősibb lényhez fordult segítségért.
A tengeren, távol a parttól, egy hatalmas sziklán fészkelt a valaha élt legősibb sárkány, és a Varázsló őt kereste fel. De szándékai nem voltak tiszták...
Mikor partot ért, már elkezdte a varázslatot és mire a sárkány megérezte, már késő volt. A Varázsló ellopta a lelkét, és vele minden sárkányok erejét, és egy apró medálba zárta, hogy birtokolhassa az öröklétet.
De a sárkány nem hagyta magát, harcra kelt a férfival, hisz értelmes volt, tudta milyen sors vár rá, öröklétre kárhoztatva egy medálban, hogy rajta keresztül fajtársai ereje táplálja a botor halandót, aki viselni fogja az ékszert. Tudta, és megölte a Varázslót, hogy az ne használhassa a medált. Bosszút állt, de már tehetetlen volt, lelke nélkül, teste élettelenül bukott le a sziklákról a tenger habjai közé.
Látta ezt a Varázsló fia, aki egy közeli hajóról figyelte apja és a sárkány harcát. Ő vitte el a medaliont és helyezte biztonságba, mivel elpusztítani képtelen volt.

Az évek során a fia rájött, a medálnak számos egyéb képessége is van, az örök élet biztosításán kívül. Birtokosa bírja a tűz erejét, és megérti a sárkányok ősi nyelvét. Éppen ezért úgy döntött, nem kerülhet emberek kezébe, elrejtette egy alagútrendszerben, tömör aranyládikában. Mikor levette a láncot öregedni kezdett, élete évei szemfényvesztő gyorsasággal peregtek le, így már csak arra volt ideje, hogy óva intse utódait a medáltól, de azt már nem mondhatta el, pontosan hova rejtette.
Utódai, megfogadva a tanácsát, őrizték a medált, és hogy ne legyen feltűnő, egy kastélyt építettek a barlangrendszer fölé, és megnyitották a kapukat az ifjú varázslók és boszorkányok előtt.
Így alakult meg a Draconius mágusképző, Angliában, ami csupán egy álca, hogy az Őrzők testvérisége tehesse a dolgát és megvédje a medált az avatatlan szemektől. Az iskola tanulói pedig mindig is kellő utánpótlást biztosítottak a testvériségnek.