Írta-lak

Tárgy: Írta-lak Vas. Jan. 06, 2013 12:20 am

Amolyan papírboltféle, minden kapható, a diktapennától kezdve a pergamenekig, a füzeteken át mappákig, amit csak a kedves érdeklődő kíván. Ha nincs? Majd lesz, rendelésfelvételi lehetőség van. Speciális igényeket is teljesít a bolt, persze nem ingyen.

Filius diák Hozzászólások száma : 14

Marcus Payne

- Kellemetlen.... - kommentálja magában a fiú, mikor rájön, hogy elfogyott a pergamen készlete, így hát vennie kell. Meg pár új pennát is. Mivel megteheti éppen, csak annyit kell tennie, hogy elindul az Magic Streetre, és keres egy ilyesmivel foglalkozó boltot. Fekete farmert húzott, edzőcipővel, és egy fehér alapon, fekete-piros mintás felsővel, semmi extra nincs rajta, kényelmes csónaknyakú felső. Erre egy dzsekit vett, mivel fázni éppen sosem fázik. Egész rövid időn belül ideér, és elkezd nézelődni a varázslatos tárgyakkal teli utcán, és a kirakatokat csodálja meg. Aztán meglátja azt a cégért is amit keres, az írószerboltot.

Hamar megvan a dologgal, nem teketóriázik sokat a boltba, csak a szükséges eszközöket keresi meg, aztán fizet is, és készülődik, hogy átmenjen a legközelebbi édességboltba, mert most valami édeset enne, mikor egy pillanatra valaki beúszik a látóterében, és mire eltűnik, már nem tud megállni, belegyalogol egy széles hátba, mire persze megtorpan, és szabadkozni kezd.
- Bocsánat, nem láttam... - jegyzi meg, és végigméri kibe is ment bele, és meg kell hagyni, nem lefelé kell néznie a fiúra. Bár japán származása miatt Hiro alacsony lenne, de mégsem az. Magasnak számít, de az idegen magasabb nála, és jobb kondiban is van.

Tárgy: Re: Írta-lak Csüt. Márc. 21, 2013 4:45 am

.:Hiro:.

Éjszaka szoktam hosszabb sétáimra elindulni, hogy átgondoljam a dolgokat, ám annyira felzaklat a közeledő telihold, hogy muszáj volt már délután elindulnom. A Magic Street-en kezdtem a sétát. Úgy gondoltam benézek Angie-hez a kastélyba, majd utána átsétálok a fél erdőn, vagy nekem mindegy, de minél hosszabb legyen az útvonal.
Ahogy gyalogoltam a most zsúfoltabb úton, várható volt, hogy egyszer csak valaki valakinek nekimegy. Na most itt én voltam a "valakinek" és ahogy hátrapillantottam egy kelet-ázsiai kis srác volt a "valaki". Nem volt túl jó kedvem, nem igazán jó pillanatot fogott ki, hogy nekem jöjjön, de azért türtőztettem magam.
-Semmi baj... de azért odafigyelhetnél. -válaszoltam neki, majd úgy gondoltam ennyivel elintéztük és mindenki mehet a dolgára. Viszont az volt a vicces, hogy mindketten egy irányba indultunk tovább és nagyjából egyforma gyorsan.
Gondolom ő is a kastélyba igyekszik.
Egyébként nem tudom mennyire szereti a rock zenét, de felismerhetne, mégis kibe trappolt bele...
Na ilyen is ritkán van, hogy azt akarom, felismerjenek. Na mindegy, mivel nem hagytuk el egymást, gondoltam megszólítom.
-A kastélyba mész? Figyu, ismersz egy bizonyos Angeliqua Blackmore-t?

Filius diák Hozzászólások száma : 14

A vásárlást követően egy kis szatyor kerül a kezébe, mivel nem hozott magával táskát amibe a szerzeményeit rakhatná, így cipelni kénytelen. Közepes, egyenletes léptekkel haladna ha tudna, de még így is nekigyalogol másnak, ami pedig nem szokása, így ahogyan azt illik is, bocsánatot kér.
- Én odafigyelek, de ha a többiek nem teszik, akkor felesleges minden, akkor is neked fognak lökni - jegyzi meg egy apró vállrándítással nyugodt, lágy hangon, nincs benne semmi félelemérzet, és nem tudja kivel hozta össze a jósorsa. Nem igen ismeri a mostani hírességeket, főleg zene terén nem. Így hát nem is foglalkozik tovább a dologgal, előre szegezi a tekintetét, és halad tovább, kizárva a külvilágot a figyelméből, már megint kattog valamin az agya, de hogy min, azt csak ő tudja.

Sikerül neki teljesen elmerülnie a gondolataiban, amikor a fiú, aki mellette halad, szemmel láthatóan azonos irányba, ismét csak megszólal, és a kastély felől kérdez. Hiro rápillant karikás fekete szemeivel, és egy végtelennek tűnő pillanat után válaszol csak az idegennek.
- Igen oda tartok - jegyzi meg, elég szófukar módon, majd a névre elgondolkozik, ismerős neki, nem lehet sokkal idősebb/fiatalabb a lány nála. Perifériás látásával végigméri Marcust, de nem találja első ránézésre kifejezetten gonosznak, így végül arra jut, hogy a lánynak sem, meg neki sem lesz kára ha elárulja.
- Látásból ismerem, egy évvel felettem jár - böki ki végül, de szinte biztos benne, hogy még sosem beszélgetett az említett lánnyal. Ahogy lassan a kastély felé vezető ösvényhez érnek, a fiú körülnéz, és utána indul tovább, viszonylagos csendben, nem tudja, mit mondhatna a másiknak.