Hiro Nakamura
Filius diák
Hozzászólások száma : 14
 | Tárgy: Hiro Nakamura  Csüt. Jan. 31, 2013 7:44 am | |
| Hiro Nakamura LOOKS LIKE THE HOLY GHOST IS GONEa z. a l a p o k
,NÉV:Hiro Nakamura
,BECENÉV:Hiro
,NEM:Fiú
,KOR:17 éves
,HÁZ: Filius
,ÉVFOLYAM: Ötödikes
,FOGLALKOZÁS: -
,CSOPORT:Filius
,VÉR: Félvér
,PÁLCA: Magyal, 10 hüvelyk, thesztrál szőrrel
NOW YOURE AFRAID OF YOURSELF
a. t ü k ö r b e. n é z v e
,PLAY-BY:Matsuyama Kenichi
,HAJ:Fekete
,SZEM: Barna, már már fekete az is
,ISMERTETŐJEL: Egy kígyó tetoválást visel a jobb csuklóján
,ÖLTÖZKÖDÉSI STÍLUS: Hiro nem magas, és nem izmos mint egy címlap fiú. Teljesen átlagos, 175 cm körüli fiú, vékony testalkattal, egy deka háj nincs rajta, de izom sem sok. Nem igazán törődik a testével, hacsak nem muszáj, és miután szellem lett, már nem is kellett ezen gondolkoznia. Életében szeretett egyszerűen öltözködni, tökéletesen beérte a farmer, tornacipő, és egyszínű felső kombinációval. Egy kék, kopottas farmerben, egy egyszerű tornacipőben, és egy fehér, hosszú ujjú felsőben, aminek kellően széles a nyakkivágása, mert utálta a garbót már akkor is. Haja koromfekete, és épp olyan hosszú, hogy elől a szemébe lógjon, hátul viszont épp a tarkójáig ér. Tipikusan japános a megjelenése, a nagy sötétbarna, már mér fekete szemei alatt mindig fekete karikák látszanak, nem valami jó alvó a fiú. Ritkán húzza ki magát, leginkább guggolásban szeret lenni, így talán komoly gerincbántalmai lennének ha érdekelné. Egyetlen ékszer amit visel, egy egyszerű ezüstgyűrű, amibe a H betűt gravírozták, ezt a jobb hüvelykujján viseli, a többi ujjáról ugyanis lecsúszna. Hosszú ujjai szokatlanok és kecsesek, de mesterien megbuherál velük bármit.
,EGYÉB: Imádja az édességet, és a kávét
OVER YOUR SHOULDER YOU HAVE TO WATCH
a. s z e m é l y i s é g
,MUMUS: Sikítószellem
,EDEVIS TÜKRE: hogy legyenek barátai
,VERITASERUM: még sosem volt nővel
,PATRONUS: Róka alakú (lesz)
,SZEMÉLYISÉG: Bonyolult. És. Összetett. Tulajdonképpen azt is lehetne rá mondani, hogy egy meg nem értett zseni, minden fellengzés nélkül. Hihetetlenül könnyedén olvas a sorok között, és meglát mások számára láthatatlan összefüggéseket is, amikre még csak nem is gondolnának. Sokszor tűnik úgy, hogy nem itt jár, a lehető legfurcsább kérdésekkel képes foglalkozni, akár órákon át, míg rá nem jön a megoldásra, szeret mindent, ami logikai kihívás. Ez az ő terepe, ebben igazán jó. Nem túl beszédes, és hallgatagsága valamint furcsa kinézete miatt, nem igen akadnak barátai. Az iskola nagymenői nem foglalkoznak vele túlzottan, Hiro nincs az útjukban, csak arról feledkeznek meg néha, hogy bár nem szólal meg, sok mindent megjegyez. De nincs benne gonoszság, így nem használja fel ellenük, hacsak nem nagyon muszáj. Ha valakit megkedvel, képes önzetlenül lemondani mindenről, és ha már a barátjává fogadja, meghalni is képes lenne érte. Bár nem látszik rajta, de nagy szíve van, és humorral is rendelkezik, bár… nem sokan szokták érteni, akik pedig mégis, azokat érdemesnek ítéli arra, hogy szó álljon velük.
HEAVEN FALL INTO HELL
a. t ö r t é n e t
,APA:
,ANYA:
,TESTVÉR(EK):
,EGYÉB: bárki aki említésre méltatnál
,TÖRTÉNET:
Not Srange? [Nem furcsa?] Dehogynem, bár csak egy kicsikét. Önmagát sosem tekinti annak, ahogyan most sem. A félhomályos könyvtárban, az egyik sarok asztalnál kuporog a fotelben, nem azért mert fél, vagy mert bántották volna, egyszerűen így érzi jól magát, ha guggolásba görnyedhet affölé, amit éppen csinál. Jelen esetben egy régi, rongyos könyvet olvasgat, és abból jegyzetel. Egyik kezében egy tollat fog, a másikban pedig egy ceruzát, és éppen azt méregeti, hogy melyikkel folytassa az írást, bár nem esik túlzásokba, eddig az elolvasott száz oldalból, három picit oldal jegyzet lett, a legtöbb mindent úgyis megjegyzi, nem leírja, mert ami a fejében van, azt nem veheti el tőle senki, és semmi. A jegyzettel önmagában nem lehet sok mindent kezdeni, hacsak valaki nem akar a szép, szálkás írásmódjában gyönyörködni. Ő nem találja különösebben szépnek, de olvasható, és a célnak – hogy a tanár is el tudja olvasni – megfelel. Történelem könyv fölé görnyed, de igazából nem ez az, ami a legjobban érdekli a tantárgyak közül. Tulajdonképpen, néha önmaga is elgondolkozik azon, hogy mit keres az iskolapadban, de mindig meggyőzi magát hogy szüksége van erre, még ha gyakorlatilag már nem is él. Nem túl szellemes egy történet ami azt illeti. Szájába veszi a toll végét, és mintha rágcsálná olvas tovább, de az agya valahogy nagyon nem a tanulásra akar összpontosítani…
Az életére gondol, ami se nem jó, se nem rossz, különösebben még csak nem is különleges. Leszámítva, hogy szédítő iramban fejlődő gyermek volt, és az is a mai napig. A békés otthon képe elvontan van meg, hiszen a szülei élnek, de egész nap dolgoznak, így ha Hiro otthon is van, akkor is egyedül tölti az idejét, vagy a helybeli mugli lakossággal sakkozik. Szereti ezt a játékot, olyan egyszerűnek érzi, és ahogy mindig előregondolkodik, sokszor már az első lépésnél megnyeri a játékot. Egyike azon kevés mágusnak, akinek a nevét a mugli világ is ismeri, mint díjnyertes sakkbajnok. Az élete tehát, közönségesnek is nevezhető.
Elgondolkodva emeli fel a jegyzetlapját, és tartja a fény felé, hogy lássa, mennyi helye van még, de úgy dönt, hogy ma már nem ír többet, nem nagyon tud koncentrálni, így inkább elpakol, zsebre teszi a tollat és a ceruzát, megfogja a könyvet és a jegyzetlapokat, és elindul valamerre másfelé, hátha talál valakit, aki nem ijed meg tőle, vagy fordul félre, hanem felismeri benne a zsenit. Mint minden ember (esetünkben szellem) Hiro is vágyik rá, hogy társaságba legyen, csak sokszor még maga előtt sem teljesen egyértelmű.
LOOKS LIKE YOUR BOATS ABOUT TO SINK
a. j á t é k o s
,NEVED:Lavi
,KOROD:22
,TAPASZTALAT: Régóta
A hozzászólást Hiro Nakamura összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 21, 2013 8:59 pm-kor. | |
|
