Várfal

Igazgató Hozzászólások száma : 90 Age : 46

Inkább esztétikai jelleggel bír, semmint valódi harcászati céllal, hiszen mindent bűbájok védenek. Ennek ellenére a fal, óvón öleli körbe a birtokot.
Legalább tíz méter magas, ebből kettőt a tetején körbefutó mellvéd tesz ki, amit néha lőrések szakítanak meg. Ezeken keresztül láthat ki a - három méter széles sávon fenn -sétáló az útra, és távolabb a tengerre, erdőre.

Vámpír Hozzászólások száma : 3

Ez is egy teljesen átlagos nap volt. Egyszerűen csak eltelt, persze majdnem teljes sötétségben, gondosan kizárva minden napfényt. Nagyon nem vagyok jó passzban és szinte kikívánkozok innen. Jól megvagyok én egyedül, néha kifejezetten idegesít a társaság, de azért mégis akad valaki, akivel bármikor szívesen találkozok. Pontosabban az egyetlen, aki ki tud rángatni ebből az állapotból, anélkül, hogy tudna róla. Türelmetlenül vártam, hogy leszálljon az éj és végre kitehessen a lábam. A hisztitől az éhség is rámtör, hiába vagyok vámpír, mégiscsak nő vagyok. Lefoglalom magam a szekrényem előtt, ezzel nincs is gond, de hamar megtalálom a megfelelő ruhát. Egy szűk, bőrhatású nadrágra esik a választásom, jól kiemeli az alakom, én meg nem takargatom, ami a természet, meg a vámpír lét ajándéka. Egy egyszerű felsővel egészítem ki, az egészet pedig egy bőrdzsekivel dobom fel. Hajam kivételesen összefogom, a sminkre sem kell túl sok időt fordítanom. Már csak az elmaradhatatlan tűsarkú van hátra. Egy szegecses darabot választok ki a gyűjteményemből, mert ez már mindennek nevezhető, csak egyszerű cipős szekrénynek nem. Rápillantok az órámra és megállapítom, hogy időben elkészültem. Kint egészen biztosan sötét van már, így magabiztosan szüntetek meg minden nap elleni óvintézkedést. Végre friss levegő. Nincs sok időm örülni neki, észbe kapok és már rohanok is, mint valami tinilány. Elképesztően jól megy még ilyen magas cipőben is. A kíváncsi tekintetek teljesen hidegen hagynak, csak a cél vezérel, össze kel futnom Lorenzoval. Csak ő képes most megnyugtatni, ami lássuk be, elég nagy teljesítmény. Olyan helyet választok, ahol tuti, hogy felbukkan a férfi, az egész egy hirtelen ötlet volt, egyszerűen csak ki akartam mozdulni vagy csak vele akartam lenni. Ezt én sem tudom, de nem is lényeges. Idegesen toporgok, jellemzően türelmetlen vagyok, mint mindig, de ezen szerintem Lorenzo sem lepődne meg.

Őrzők testvérisége Hozzászólások száma : 2

A mai nap sem volt más mint az eddigi, hosszú órák egymás után, és persze a tanítás, rengeteg dolgozatot kellett kijavítanom, így szinte semennyit sem aludtam, de az ígéret szép szó, és én igyekszem mindig pontosnak és precíznek lenni. Muszáj, különben oda a tekintély amit sikerült kivívni magamnak, és az én óráimon van általában a legnagyobb fegyelem. Ezt elvárom, de cserébe meg korrektek betartom az időpontokat, és akinek szüksége van segítségre, annak szívesen segítek, a három lépés távolságon kívül. A diákoknak nem kell többet tudniuk, mint amennyi feltétlenül szükséges, és nem szívesen beszélek magamról, ennyi év után sem. Na mindegy, lassan kifelé indulok az iskolából, most nem kell az Őrzőkkel sem tanácskozni, bár amilyen kevesen vannak...

A várfal felé veszem az irányt, onnan remek kilátás nyílik az erdőre, ami nekem a szakterületem, hiszen tanárként vagyok jelen az iskolában, noha nem igazán ezért vagyok ott. Felsóhajtok, és ahogy a hideg esti szél megcsap, össze húzom magamon a dzsekim. Hideg van most én is érzem, de mégis a várfal felé megyek, most ahhoz van kedvem. Gondolataim a rend körül forognak, és hogy mi mindent kell még elintéznem, mikor nem várt alakot veszek észre a falon. Mármint a sétálós részén a tetején, nem más mint egy vámpír, akit a kelleténél jóval többször látok errefelé.
- Ugrani készülsz? - kérdezem a magam hűvöskés hangján, de érdeklődően vonom fel a szemöldököm.

Vámpír Hozzászólások száma : 3

Ez tűnt a legjobb ötletnek, ha egészen véletlen erre veszem az irányt. Többször összefutottam már itt a férfival és biztosra akartam menni most is. Nem értem miért van rám ilyen hatással, de vonz, méghozzá nagyon is. Hideg van, legalábbis azt hiszem, de túlzottan nem érdekel, még jól is esik. A várfal erre kijelölt részén sétálok és azon gondolkodok, mivel tudnám elfoglalni magam, hogy ne legyek annyira feltűnő. Fura dolgok jutnak eszembe. Az igaz, hogy már elég idős vagyok, de valami nem változik. Felbukkan, és akkor? Mit fogok neki mondani, mit keresek itt? Azért jöttem, hogy lássam? Ezt mégsem mondhatom. Lépéseket hallok, méghozzá elég ismerős lépéseket. Megkímél a gondolkodástól, jobb is, mert ahogy meghallom a hangját, elfelejtek mindent.
- Miért ugranék? Se okom, se értelme, csak nézem a tájat – válaszolok és lassan megfordulok. Enélkül is tudom, hogy végre itt van, akit vártam. A lépéséről is felismerem, a hangjáról meg főleg. Lassan mérem végig, nem kapkodom el. Szívdöglesztő, mint mindig és egy pillanatra eszembe jut, mennyire szeretnék belelátni a gondolataiba. Legalább most, hogy tudjam, mit gondol rólam.
- És te? Mi dolgod ilyenkor erre? – kérdezek rá én is. Ha nem is tudom meg az igazságot, legalább mond valamit, nekem meg az is elég. Kicsit fúj a szél, még éppen kellemes, ahogy belekap a hajamba és kicsit összeborzolja. Olyan hűvös a levegő, mint a férfi hangja, de ez egy kicsit sem zavar. Majd én felmelegítem, abban biztos lehet. Igyekszek úgy viselkedni, ahogy ehhez kell. A lehető legcsábítóbban nézek rá.